.
Az egészségügyi ellátások igénybevétele során a beteg gyakran kerülhet olyan helyzetbe, amelyben fennáll emberi méltósághoz való joga megsértésének veszélye. Az egészségügyi törvény erre való tekintettel kiemelt jelentőséget tulajdonít az emberi méltósághoz való jog deklarálásának. Az ellátás során a beteg jogosult arra, hogy vele tisztelettel és megbecsüléssel bánjanak, és ne tekintsék pusztán az orvoslás tárgyának. A személyhez fűződő jogokat mindenkinek tiszteletben kell tartania!
Az emberi méltósághoz szervesen hozzátartozik az önrendelkezés és a személyes szabadság.
Kevés – törvényekben meghatározott – esetek kivételével minden cselekvőképes (köznapi kifejezéssel: beszámítható nagykorú) ember maga döntheti el, hogy elfogad-e egy orvosi beavatkozást vagy sem. Ebbe beletartozik az is, hogy a felnőtt betegnek joga van a fekvőbeteg-ellátó intézményt elhagyni, ha ezzel mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti. (Persze ilyenkor célszerű mérlegelni az ezzel vállalt kockázatot is!)
A beteg személyes szabadsága ellátása során fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerekkel és eljárásokkal kizárólag abban az esetben korlátozható, ha sürgős szükség helyzete áll fenn, illetve amennyiben erre a beteg vagy mások egészségének védelme céljából van szükség. Tehát például (kíméletesen!) az ágyhoz rögzíthetik a beteg végtagjait (fizikai korlátozás), ha a beteg öntudatlan mozgásával kitépné az életmentő infúziót. Nyugtatót, altatót adhatnak be neki (kémiai korlátozás), ha félő, hogy akaratlanul kárt tesz magában vagy másokban. Szelíd lelki ráhatást gyakorolhatnak rá (pszichikai korlátozás), hogy ne keljen fel az ágyból, mert ez veszélyeztetné a gyógyulását. (A biológiai korlátozás inkább lehetőség, alkalmazása mind etikai, mind jogi szempontból igencsak problematikus.) De nem lehet lekötözni, lenyugtatózni, hipnotikusan befolyásolni a beteget azért, hogy az ellátóknak kevesebb dolga legyen a nyugtalan beteggel!
A korlátozó módszerek és eljárások alkalmazását csak a beteg kezelőorvosa rendelheti el írásban, pontosan meghatározva alkalmazásuk indítékát és időtartamát. Kivételes esetben szakápoló is elrendelheti a korlátozást, de azt tizenhat órán belül jóvá kell hagynia a kezelőorvosnak. A beteg korlátozása nem lehet büntető jelegű, és csak addig tarthat, amíg az feltétlenül szükséges.